Chip 1996 April/CHIP 1996 aprilis (CD06).zip/CHIP_CD06.ISO/hypertxt.arj/9511/WINTIP2.CD

Text File | 1996-03-10 | 29KB | 543 lines

          @VWindows 3.1@N

          @VTipptár@N

              Bár már kopogtatott, sôt be is lépett az ajtón a Windows
          95, de gyanítom, amíg nem magyarul kér bebocsátást (és nincs
          hozzá megfelelô teljesítményû gépük), sokan maradnak  inkább
          a Windows 3.1-nél.


          @VAz MSCDEX megfelelô konfigurálása@N

              Az  MSCDEX  driver egy  sor  olyan kapcsolót  tartalmaz,
          amelyek megfelelô beállítása felgyorsítja a CD-ROM-meghajtót
          vagy javítja a kezelhetôségét.
              @V/S@N  --  @KShare:@N  e kapcsoló  csak  az  MSCDEX 2.22-es  és
          efeletti   verzióiban  használható,   és  az   MS  DOS   6.x
          szolgáltatásai közé tartozik. Ha megadjuk a /S opciót, akkor
          a Windows for Workgroups alatt más felhasználók is elérhetik
          a CD-ROM-meghajtónkat (share = megosztani).
              @V/V@N  --  @KVerbose:@N  e  kapcsoló  segítségével  az   MSCDEX
          betöltése alatt  részletes információkat  kapunk, például  a
          driver memóriaigényérôl és verziószámáról.
              @V/D@N  -- @KDevice:@N  az opció  után következik  kettôsponttal
          elválasztva a CD-ROM-meghajtó neve. Meg kell egyeznie  azzal
          a névvel,  ami a  CONFIG.SYS-ben található  a driver mögött,
          illetve alapbeállításban MSCD000 (vagy ...001 és így tovább,
          attól függôen, hány drive-unk van).
              @V/L@N --  @KLetter:@N ezzel  a kapcsolóval  határozhatjuk meg a
          CD-ROM-meghajtónak szánt betût. Ha nem adjuk meg az  opciót,
          akkor  az  MSCDEX  automatikusan  a  következô  szabad betût
          használja fel.
              @V/M@N --  @KMemory:@N ezzel  a pufferek  számát lehet  megadni,
          amiket a beolvasandó adatok számára foglal le az MSCDEX.  Ez
          egyfajta gyorsítótárat (cache)  jelent a CD-ROM-ok  számára.
          Ha nem használjuk a kapcsolót, akkor az MSCDEX automatikusan
          10-re állítja be a pufferek számát. A gyakorlatban azonban a
          20-as  érték  vált  be,  ezzel  körülbelül  10%-kal  nagyobb
          sebességet   kapunk   a   meghajtón.   Ennél   nagyobbra  is
          beállíthatjuk  a pufferek  számát, ami  tovább gyorsítja  az
          olvasást. Egy-egy puffer azonban 1,6 Kbyte memóriát igényel.
          Tehát minél több puffert használunk, annál kevesebb  memória
          marad a többi program számára.
              @V/E@N -- @KEMS:@N  ha expanded memóriát  (EMS) is használunk  a
          PC-n,   akkor   a   /E   kapcsolóval   az   összes   puffert
          felpakolhatjuk az EMS-be. îgy sok helyet megtakaríthatunk  a
          hagyományos DOS memóriaterületen.
              Mivel  a memóriakezelô  EMS-ablaka maga  is 64  Kbyte-ot
          foglal el a felsô memóriából -- és a legkisebb  lefoglalható
          blokk amúgy is 16 Kbyte  --, ezért érdemes 40-re állítani  a
          pufferszámot, hogy a dolog a legoptimálisabb legyen  (40*1,6
          Kbyte = 64 Kbyte). A maximális pufferszám 128.
              Másrészt   érdemes   figyelni   arra,   hogy    bizonyos
          programokat   érzékenyen   érint   egy-egy   ilyen   nagyobb
          helyfoglalás az EMS-ben. Például egy 4 Mbyte memóriájú gépen
          nagy pufferszám mellett nem biztos, hogy elindul a Doom.
              @V/K@N --  @KKanji:@N ezt  az opciót  csak a  teljesség kedvéért
          említjük meg. Csak  akkor van rá  szükség, ha a  behelyezett
          CD-n egy japán kanji írásjelû könyvtár található. Ezek ASCII
          szabványa ugyanis teljesen eltér az általunk használttól.
              Tegyük  fel,  hogy  PC-nken  egy  merevlemezzel  és  egy
          CD-ROM-meghajtóval   dolgozunk,  amelynek   neve  CDWIN.   A
          CD-ROM-meghajtót   a   PC-n   @KR@N   betûjelzéssel   szeretnénk
          használni, a pufferek számát pedig 20-ra akarjuk beállítani.
          Ezenkívül  a  Windows  for  Workgroups  alatt  szeretnénk  a
          meghajtó   használatát    más   felhasználók    számára   is
          engedélyezni.  Ekkor  a  következô  sort  kell  beírnunk  az
          AUTOEXEC.BAT file-ba:
              @KC:\DOS\MSCDEX.EXE /D:CDWIN /L:R /M:20 /S@N
              Ha telepítünk egy memóriakezelôt, például az MS  DOS-ban
          található  EMM386.EXE-t,  akkor a  LOADHIGH  (LH) paranccsal
          feltölthetjük  az  MSCDEX-et  a 640  és  1024  Kbyte közötti
          memóriaterületre,  spórolva  így  az  alapmemóriával.  Ennek
          feltétele, hogy a CONFIG.SYS-ben szerepeljen a
              @KDOS=HIGH,UMB@N
              sor!


          @VCD-ROM-meghajtó Windows alatt@N

              A Windows nem igényel speciális drivert vagy  beállítást
          az  INI file-okban  ahhoz, hogy  felismerjen egy  telepített
          CD-ROM-meghajtót. Ha megadva a meghajtó betûjét DOS alatt át
          tudunk  váltani  a  CD-re,  akkor  a  Windowsnak  is   illik
          kijeleznie a meghajtót a File Managerben.
              Ha a Windows  mégsem ismeri fel  a meghajtót, akkor  két
          dolgot  próbálhatunk  meg.  Egyrészt  a  @Kwin  /s@N  paranccsal
          próbaképpen indítsuk el a Windowst standard módban. Ha  most
          kijelzi a meghajtót, akkor legalább abban biztosak lehetünk,
          hogy  a  hardver  jól  mûködik,  és  a  driverek  telepítése
          megfelelô. A hiba oka valószínûleg valamilyen konfliktus egy
          másik  telepített  hardver driverével.  Ez  lehet például  a
          grafikus  vagy  a  hálózati  kártya.  Ha  jól  kiigazodunk a
          Windowsban, akkor  megpróbálhatjuk ezt  a drivert  célzottan
          kiiktatni   a   SYSTEM.INI   file   [386Enh]    szakaszából.
          Mindazonáltal jobb, ha a hibakeresést szakemberre bízzuk.
              Másrészt  tiltsuk meg  a Windowsnak,  hogy a  DOS  felsô
          memóriaterületét használja.  Ezt megtehetjük  a Windows  @Kwin
          @K/d:x@N paranccsal való elindításával vagy az
              @KEmmExclude=A000-EFFF@N
              sor  beírásával  a  SYSTEM.INI  [386Enh]  szakaszába. Ha
          például a DOS EMM386.EXE memóriakezelôjét használjuk,  akkor
          annak   indításakor   is   ki   kell   zárni   ugyanezt    a
          memóriaterületet.    A    program    indítása    például   a
          következôképpen nézhet ki a CONFIG.SYS-ben:
              @KDEVICE=C:\DOS\EMM386.EXE NOEMS RAM X=A000-EFFF@N
              Enélkül az EMM386.EXE beállításai elnyomják a SYSTEM.INI
          beállításait.


          @VAz ""include" üti az AMI BIOS-t@N

              A   CONFIG.SYS-ben   található  @KDEVICE=C:\DOS\EMM386.EXE
          NOEMS   I=E000-EFFF@N    bejegyzés,   amely    több   memóriát
          biztosítana,  összeütközhet  az AMI-BIOS-szal,  mivel  az is
          ugyanezt a memóriaterületet foglalja el.
              Mielôtt  az  @KI=xxxx-yyyy@N  opcióval  kijelölünk  (I  mint
          ""include") egy  memóriaterületet, bizonyosodjunk  meg róla,
          hogy  használható-e  egyáltalán,  és  nem  foglalja-e  le  a
          rendszer. Ez  legegyszerûbben a  DEBUG program  segítségével
          végezhetô el:
              @V*@N Lépjünk ki a Windowsból.
              @V*@N   îrjuk   be    azt,   hogy   @Kdebug@N    [Enter].   Erre
          bevitel-felszólításként (prompt)  megjelenik egy  közönséges
          kötôjel.
              @V*@N îrjuk be azt, hogy @Kd e000:0@N, amivel  leellenôrizhetjük
          az  E000:0000 címtôl  kezdôdô memóriaterületet.  A @Kd@N  minden
          további beírása továbblapoz a memóriában.
              @V*@N Ha a DEBUG azt jelzi ki, hogy 00 00 00 ... vagy FF  FF
          FF   ...,   akkor  az   adott   memóriaterület  szabad,   és
          rendelkezésre  áll  a  kijelölésre  (include).  Az  AMI BIOS
          esetében a következô található az elsô pár sorban:
              0123AAAAMMMMIIII
              BBBBIIIIOOOOSSSS
              ((((CCCC))))AAAA
              MMMMIIII11112222
              @V*@N Végül @Kq@N-val lépjünk ki a DEBUG-ból.


          @VNem megy a DOS-ból a SETUP@N

              A Windows beállító programja, a SETUP.EXE kombinált DOS-
          és    Windows-program:    ha    DOS-ból    indítják,   akkor
          DOS-programként,   ha   Windowsból,   akkor    automatikusan
          Windows-programként fut.
              Egy   meghatározott   Windows-konfigurációnál    azonban
          elôfordulhat,  hogy  a  SETUP  DOS-része  már  nem   mûködik
          megfelelôen. Ha a DOS-promptból indítjuk el, akkor a program
          nem jelzi ki a telepített hardver-komponensek listáját  azok
          konfigurálásához,  hanem a  Windows újratelepítését  ajánlja
          fel.
              Ha  belépve   a  WINDOWS   könyvtárba  továbbra   is  az
          újratelepítést ajánlja fel, gond  van. E viselkedés oka  az,
          hogy    túl    alaposan    távolítottuk    el    azokat    a
          Windows-programokat, amelyeket  szükségtelennek véltünk.  Az
          egyik   ilyen   látszólag   felesleges   Windows-program   a
          WINVER.EXE. Semmi  mást nem  csinál, mint  kijelzi a Windows
          verzióját -- tehát nem kell.
              A SETUP-nak viszont  szüksége van a  WINVER.EXE file-ra,
          hogy megfelelôen mûködjön a DOS alatt. Tehát ha nem  mûködne
          megfelelôen  a  DOS  alatt, akkor  ellenôrizzük  le,  hogy a
          WINVER.EXE  file  megtalálható-e  a  Windows-könyvtárban. Ha
          nem, másoljuk át oda a  file-t az eredeti lemezrôl. A  SETUP
          ezután  feltehetôen a  megszokott módon  fog mûködni  a  DOS
          alatt.


          @VWatson nélkül nehezebb@N

              @K[Dr. Watson]
              @KShowInfo=par@N
              Ha hiányzik ez a két sor, akkor egy ""Megszüntethetetlen
          hiba a  felhasználói programban"  (Unrecoverable Application
          Error,  UAE)  elôfordulásakor  a  DRWATSON.LOG naplófile-ban
          csupán a hiba fellépésének dátuma és idôpontja található meg
          -- ami nem valami nagy segítség a hiba okának kiderítésében.


          @VVirtuális képernyôk rendbetétele@N

              Egyes   grafikus  kártyák   lehetôvé  teszik   virtuális
          képernyôk telepítését. Olyan speciális grafikus  driverekrôl
          van  szó,  amelyek sokkal  nagyobb  felbontású képernyôt  és
          grafikus kártyát varázsolnak a Windows elé: ha a felhasználó
          az  egérrel  a  képernyô szélére  ér,  akkor  továbbgördül a
          teljes  Windows-kép,  így  a  programablakok  számára sokkal
          nagyobb felület áll rendelkezésre.
              Ha  a   felhasználó  grafikus   kártyát  cserél,   akkor
          megtörténhet,  hogy a  Windows az  Autostart csoport  néhány
          programjának  ikonját az  elôzô virtuális  képernyô már  nem
          létezô területére  helyezi el.  Ahhoz, hogy  újra elérjük az
          adott ikont, a  legjobb, ha a  Task Managerrel ([Ctrl  Esc])
          elindítjuk az érintett  programot, így az  ablakként jelenik
          meg. Ismét a Task Manager segítségével most helyezzük el úgy
          az  összes  aktív  program  ablakát,  hogy  azok   átfedésbe
          kerüljenek egymással. Az ablak minimalizálása után a Windows
          ismét a kép látható területére helyezi el az ikont.


          @VAz ATM teljes eltávolítása@N

              A Microsoft és más gyártók nagy választékban kínált True
          Type fontjai lehetôvé teszik, hogy lemondjunk az Adobe  Type
          Managerrôl. Az ATM-et azonban nem olyan egyszerû leszedni  a
          géprôl, mint  sok más  programot. Az  ATM file-ok  kitörlése
          után  módosítanunk  kell  a  SYSTEM.INI  rendszerfile-t.   A
          [386enh] szakaszban ki kell törölni az
              @KATM.SYSTEM.DRV=SYSTEM.DRV@N
              sort, és ki kell cserélni a
              @KSYSTEM.DRV=ATMSYS.DRV@N
              sort a következô bejegyzésre:
              @KSYSTEM.DRV=SYSTEM.DRV@N
              Most már csak a  WIN.INI file-ból (a [Postscript,  LPTx]
          szakaszokban) kell kitörölnünk az ATM-információkat. Ezáltal
          maradéktalanul eltávolítottuk az Adobe Type Manager nyomait.


          @VRecsegô nyomtatás Sound Galaxy NX Pro-val@N

              A  Windows  alatti  nyomtatás  során  sajátos  zörejeket
          produkál a  Sound Galaxy  NX Pro  kártya, amelyek  enyhülnek
          ugyan a hangerô csökkentésével, de teljesen nem tûnnek el. A
          problémáról tájékoztatott gyártócég  nem tudta megtalálni  a
          hibát: mindenesetre  nem a  megszakítások (IRQ)  beállításai
          vagy  a  DMA  (Direct  Memory  Access)  csatornák   vonhatók
          felelôsségre.
              A  probléma oka  a Disney  Sound Source  / Covox  Speech
          Thing  konfigurációja.  Az   SGCOX  parancsot  a   megfelelô
          opcióval  kell  végrehajtani,  mégpedig  legjobb  rögtön   a
          rendszer indítása után, az AUTOEXEC.BAT file-ból. A hiba oka
          valószínûleg az,  hogy néhány  csomagban a  helyes bejegyzés
          SCGOX /AUS és nem a kézikönyvben leírt SCGOX /OFF.


          @VIndítsuk gyorsabban a Windowst!@N

              Ha a Windowst @Kwin /e@N vagy @Kwin /3@N paranccsal indítjuk 386
          Enhanced módban,  akkor a  WIN.COM megkeresi  a WINSTART.BAT
          nevû batchfile-t a Windows-  és az aktuális könyvtárban,  és
          végrehajtja az abban található utasításokat.
              1. elôny: ha olyan memóriarezidens programot  használunk
          -- például  egy TIGA-  vagy egy  scanner-drivert --, amelyre
          csak a  Windows alatt  van szükség,  akkor a  kilépés után a
          Windows   újra   szabaddá   teszi   az   általa    elfoglalt
          memóriaterületet.
              2. elôny: a Windows most gyorsabban indul, ugyanis ha  a
          WIN.COM nem találja meg a WINSTART.BAT-ot, akkor átkutatja a
          @KPATH=@N által megadott összes könyvtárat -- és ez idôbe telik.
          Ha csak a sebességet szeretnénk növelni, akkor elég egyetlen
          sor:
              @K@@ECHO OFF@N
              Legjobb,   ha    a   file-t    WINSTART.BAT   néven    a
          Windows-könyvtárban tároljuk.


          @VGyorsabb kilépés a Windowsból@N

              A  Windowsból  való  kilépéskor  elôször  elmentôdik   a
          desktop aktuális állapota (ablakok állása, mérete stb.), még
          akkor  is,   ha  nem   változott  semmi.   Kapcsoljuk  ki  a
          programkezelôben az @KOpciók/Beállítások tárolása a kilépésnél@N
          menüpontot.  Szükség  esetén  a  programkezelôbôl manuálisan
          elmenthetjük   a    beállításokat   a    [Shift   Alt    F4]
          gombkombinációval.


          @VStart-logo nélküli indítás@N

              Egy-két másodperces  várakozási idôt  megtakaríthatunk a
          Windows indításánál, ha átugorjuk a Windows-logót. Erre  két
          lehetôségünk  van: vagy  a @Kwin  :@N paranccsal  indítjuk el  a
          Windowst  a  DOS-ból,  vagy  a  rendszerkönyvtárból (például
          C:\WINDOWS\SYSTEM\) átmásoljuk  a WIN.CNF  file-t a  WIN.COM
          file-ra a  Windows-könyvtárban. A  WIN.CNF ugyanis  ugyanaz,
          mint a WIN.COM, csak beépített logo nélkül.


          @VDuplán rákattintva gyorsabb@N

              A Paintbrushban számos olyan funkció található, amely az
          eszközszimbólumra kétszer rákattintva gyorsabban elôhívható,
          mint  a   megfelelô  menüparancsokon   keresztül.  îme   egy
          áttekintés:

@KSzimbólum         Funkció@N

Téglalap kivágás  Teljes oldal nézet, megfelel a [Ctrl P] gombkombinációnak
Radír             megfelel az @Kùj file@N (New File) parancsnak
Ecset             megfelel az @KOpciók/Ecsetformák@N (Options/Brush shapes) parancsnak
Színpaletta       megfelel az @KOpciók/Színek átdolgozása@N (Options/Edit color) parancsnak


          @VTöbb sor a DOS-ablakban, másképp@N

              Ahhoz, hogy egy DOS-ablakban szöveges módban a  szokásos
          25  sornál  több  jelenjen  meg,  a  SYSTEM.INI  file-ban  a
          [NonWindowsApp] szakaszba írjuk be a következô sort:
              @KScreenLines=xx@N
              Az ""xx" a sorok  kívánt számát határozza meg.  Sajnos a
          képernyôsorok száma csak a szokásos 50 és 25 lesz a  legtöbb
          esetben,  de ha  minden DOS-os  programunkat így  szeretnénk
          indítani, nincs más megoldás.


          @VGyorsabban megnyitni a programokat@N

              Nemcsak az  egérrel, a  billentyûzettel is  igen gyorsan
          megnyithatjuk felhasználói programjainkat.
              Jelöljünk   meg   egy   programszimbólumot   (például  a
          szövegszerkesztôét)   és   nyomjuk   meg   az   [Alt  Enter]
          gombkombinációt.  Erre  megnyílik  a ""Programtulajdonságok"
          (Properties) ablak. A ""Billentyûkombináció" (Shortcut  key)
          mezôbe  többnyire  az  van  beírva,  hogy  ""Nincs"  (None).
          Kattintsunk rá a beviteli  mezôre, és nyomjuk meg  például a
          [w] gombot. Erre a mezôben  megjelenik a [Ctrl Alt W].  Most
          kattintsunk rá az ""OK"-ra.
              E gombkombinációval mostantól nemcsak gyorsabban  tudjuk
          elindítani programjainkat, hanem ide-oda is kapcsolgathatunk
          a megnyitott programok között.


          @VTöbb szöveget a DOS-ablakba!@N

              Könnyen bevihetô sokkal több -- nevezetesen 50 sornyi --
          szöveg a DOS ablakba Windows alatt:
              @V*@N Indítsuk el az EDIT programot.
              @V*@N îrjuk be a következô sorokat:
          @K@@ECHO OFF
          @KMODE CO80, 50
          @KCLS
          @KCOMMAND.COM
              @V*@N   Mentsük   el   a   file-t   COMMAND.BAT   néven    a
          Windows-könyvtárban.
              @V*@N  Indítsuk   el  a   PIF-Editort,  és   töltsük  be   a
          DOSPRMPT.PIF file-t.
              @V*@N A  program-file-név sorban  írjuk át  a COMMAND.COM-ot
          COMMAND.BAT-ra, és mentsük el a file-t.
              @V*@N Töltsük be a CONFIG.SYS file-t és írjuk be a
              @KDEVICE=C:\DOS\ANSI.SYS@N
              sort. A DOS-nak azért van szüksége erre a driverre, hogy
          50 sort tudjon írni a képernyôre. A DOS-ablak részesedése  a
          képernyôn  alapvetôen  a   betûtípushoz  igazodik.  Ez   úgy
          állítható be, hogy az @K[Alt Space]@N billentyûkkel megnyitjuk a
          DOS-ablak  rendszermenüjét,  és  a  ""Betûtípus..."  (Fonts)
          alatt  kiválasztjuk  a  kívánt  méretet.  A preview-ablakban
          megtekinthetô, hogy a DOS-ablak mely területet fogja lefedni
          a képernyôn.


          @VA windowsos DOS-prompt módosítása@N

              Lehetôség van speciális  DOS-prompt használatára (ami  a
          DOS-ban egy parancssor elején áll), ha Windows alatt nyitunk
          meg  egy  DOS-ablakot.  Ne   felejtsük  el,  hogy  az   EXIT
          paranccsal  tudunk  visszatérni  a  Windowsba.  îrjuk  be  a
          következô sort az AUTOEXEC.BAT-ba:
              @KSET WINPMT=<prompt>@N
              A  <prompt> helyére  írjunk be  egy érvényes  DOS-prompt
          kifejezést,  például  azt,  hogy  @K$p$g@N.  További információk
          találhatók a DOS-kézikönyvben.


          @VWindowsos külsô a DOS számára@N

              Zavaró  a  fekete-fehér  DOS-ablak  szegényes  külseje a
          Windows   alatt?   îrjuk   be   a   CONFIG.SYS   file-ba   a
          DEVICE=C:\DOS\ANSI.SYS sort,  és máris  színessé tehetjük  a
          DOS-kiírásokat.   Ehhez   a   PROMPT   parancs   úgynevezett
          escape-szekvenciáit  kell  felhasználnunk,  például:  @KPROMPT
          $e[x;y;zm@N.  Az  x,  y,  és  z  értékeit  az  itt   található
          táblázatból kaphatjuk meg.


@Kx: betû          y: szín        z: háttérszín@N

normál           fekete         fekete
világos          piros          piros
aláhúzott        zöld           zöld
villogó          sárga          sárga
inverz           kék            kék
láthatatlan      magenta        magenta
-                cián           cián
-                fehér          fehér

              A  @KPROMPT  $e[1;36;44m@N például  világoskék  (light cyan)
          betûket és sötétkék hátteret határoz meg.
              A  DOS-ablakok   beszínezésére  batch   file-on  (*.BAT)
          keresztül  is  meghívhatjuk  a  PROMPT  parancsot.   Azonban
          egyszerûbb  és  elegánsabb, ha  az  AUTOEXEC.BAT file-ban  a
          WINPMT   környezeti  változót   definiáljuk  a   szín-prompt
          megfelelô paramétereivel:
              @KSET WINPMT=$e[1;36;40m$p$g@N
              vagy
              @KSET WINPMT=$e[1;36;40m$e[K$p$g@N
              A @K$p@N  a meghajtót  és az  aktuális path-t,  a @K$g@N pedig a
          megszokott "">" jelet mutatja. A @K$e[K@N kitörli a sor  maradék
          részét  a  kurzorpozíciótól kezdve  --  színes háttérnél  ez
          homogénebb hatást ad.
              Jóval kisebb fáradsággal állíthatók át a színek a Norton
          Utilitieshez tartozó Norton Control Center programmal. Ebben
          az   esetben    az   NCC    programmal   definiáljunk    egy
          színkombinációt, és  mentsük el,  például DOSCOL.NCC  néven.
          Ezután az EDIT-tel írjunk egy rövid batch file-t, amelynek a
          tartalma a következô:
              @KNCC LW:<path>\DOSCOL.NCC /SET COMMAND@N
              Mentsük el a file-t DOSCOL.BAT néven (ahol a <path> az a
          könyvtár, ahová a beállításokat mentettük), és  változtassuk
          meg  a  DOS  parancssor DOSPRMPT.PIF  file-ját  úgy,  hogy a
          COMMAND.COM    parancsértelmezô    helyett    programnévként
          DOSCOL.BAT  legyen  beírva.  Ennek  az  az  elônye,  hogy  a
          DOS-ablak rögtön az indítás után színesen jelenik meg.
              A DOSPRMPT.PIF egyszerû módosításával az EXIT begépelése
          helyett  egérrel  is   kiléphetünk  a  DOS-ablakból:   ehhez
          válasszuk  ki   a  PIF-Editorban   a  ""További   opciók..."
          (Advanced Options) mezôt, és jelöljük be a ""Kilépés" (Allow
          close when active) kijelölômezôt, ha kilépünk a Windowsból.
              A  DOS-ablakot  ezután  bármely  más  Windows-programhoz
          hasonlóan  be  tudjuk  zárni úgy,  hogy  az  egérrel kétszer
          rákattintunk  a  rendszermenüre  --  ez  persze  kellemetlen
          adatvesztésekhez   is   vezethet,   ha   a   DOS-ablakban  a
          COMMAND.COM parancsértelmezôn kívül  még más DOS-os  program
          is fut.
              Ezáltal  érvényét  veszti  az  az  útmutatás  is  -- ami
          egyébként  a  DOS  parancsüzemmódnál  szükséges  --,  hogy a
          DOS-ablakból az ""exit" paranccsal kell kilépni.
              A  DOS-ablak  indulási  üzenete  egy  rendszerváltozóval
          vezérelhetô.  Megszüntetéséhez  írjuk   be  az  EDIT-tel   a
          SYSTEM.INI file [386Enh] szakaszába a
              @KDOSPromptExitInstruc=No@N
              sort.


          @VMásodik monitor a DOS-ablakhoz@N

              A  Windows  alatti  DOS-ablakok  megjelenítésére   finom
          megoldás egy  második grafikus  kártya és  monitor. Ez  csak
          kiegészítô   monokróm   (Hercules-   vagy  MDA-kompatibilis)
          grafikus   kártyával  és   monitorral  lehetséges.   Címzési
          konfliktusok miatt  nem érdemes  egyszerre több  VGA-kártyát
          üzemeltetni egy PC-ben.
              A kártya  telepítése és  a monitor  csatlakoztatása után
          nincs szükség  további telepítési  lépésekre. Indítsuk  el a
          Windowst, nyissunk meg egy  DOS-ablakot, és írjuk be  a @Kmode
          @Kmono@N parancsot.
              Máris elindítható  bármelyik DOS-os  program a  monokróm
          monitoron.   A   két    monitor   között   az    [Alt   Tab]
          gombkombinációval  vagy  a  Task  Manageren  keresztül lehet
          átkapcsolni.


          @VEgérhasználat a DOS-ablakban@N

              Ha  egy  DOS-programban  teljesképernyôs  módban  minden
          probléma nélkül mûködik egerünk, ablakos módban viszont nem,
          akkor ezt a SYSTEM.INI file módosításával küszöbölhetjük ki.
          Töltsük  be  a  file-t   az  EDIT-be,  és  keressük   meg  a
          [NonWindowsApp] szakaszt. îrjuk be a következô sort:
              @KMouseInDOS-Box=1@N
              Mentsük  el a  módosítást. A  Windows újraindítása  után
          feltehetôen megoldódnak egérproblémáink a DOS-ablakban.


          @VIkonok másolása@N

              Milyen  gyakran  fordul elô,  hogy  nemcsak átcsúsztatni
          szeretnénk egy ikont az egyik programcsoportból egy másikba,
          hanem  át  is szeretnénk  másolni  (például az  ""Autostart"
          csoportba (StartUp)).
              Ehhez kattintsunk  rá a  megfelelô ikonra,  és a  [Ctrl]
          gomb    lenyomása    mellett   húzzuk    át    a   megfelelô
          programcsoportba.


          @VKépernyômentések a Paintbrush-sal@N

              îgy  tudunk  elôállítani egy  képernyômentést  a Windows
          eszközeivel:
              @V*@N A képernyô aktuális tartalmának elkapásához elôször is
          nyomjuk   le  a   [PrintScreen]  gombot   illetve  az   [Alt
          PrintScreen]  gombkombinációt.  (A  [PrintScreen]  a monitor
          teljes  területét elkapja,  míg [Alt]-tal  csak az  aktuális
          ablakét.)
              @V*@N  Indítsuk el  a Paintbrush-t,  és változtassuk  meg  a
          képet a ""Képkicsinyítés" (Zoom out) segítségével.
              @V*@N Ezután kétszer egymás után nyissuk ki a  ""Feldolgozás
          --  Beillesztés"  (Edit/Paste) opciót,  illetve  nyomjuk meg
          kétszer a [Shift Ins] gombkombinációt.
              @V*@N Nagyítsuk fel a munkafelületet a ""Képnagyítás"  (Zoom
          in) segítségével.
              A  befogott képernyôtartalmat  most már  átdolgozhatjuk,
          kinyomtathatjuk, vagy  elmenthetjük, és  beilleszthetjük más
          dokumentumokba is.


          @VOLE a Write-tal és Paintbrush-sal@N

              Ha OLE-re alkalmas programokkal szeretnénk dolgozni, nem
          kell feltétlenül drága programokat beszereznünk. A Windowsba
          integrált  Write  szövegszerkesztô  és  Paintbrush   rajzoló
          program minden tekintetben megfelel az OLE-szabványnak.
              Ha  a   Write-tal  írunk   egy  szöveget,   és  az   OLE
          segítségével   szeretnénk    egy   képet    beilleszteni   a
          dokumentumba, akkor ezt a következô lépésekkel érhetjük el:
              @V*@N Ållítsuk a kurzort a Write-ban arra a pozícióra,  ahol
          a képnek késôbb meg kell jelennie.
              @V*@N Nyissuk ki a ""Feldolgozás" menüt, és válasszuk ki  az
          ""Objektum-beillesztés"  opciót,  majd  a  ""Paintbrush-kép"
          opciót.
              @V*@N  A  Paintbrush  program  erre  automatikusan  elindul.
          Nyissunk  ki egy  már meglévô  file-t, vagy  rajzoljunk  egy
          grafikát az eszközléc segítségével.
              @V*@N Kattintsunk rá az ollóra, és jelöljük ki a képet  vagy
          csak egy részletét.
              @V*@N  A ""Feldolgozás"  menübôl válasszuk  ki a  ""Másolás"
          opciót.
              @V*@N Lépjünk be a Write szövegszerkesztô programba.
              @V*@N A ""Feldolgozás -- Kapcsolás-beillesztés"-en keresztül
          most beilleszthetjük Paintbrush-grafikánkat.
              A  grafikán  történô  bármilyen  változtatás   mostantól
          automatikusan megjelenik a szövegszerkesztôben lévô file-ban
          is.


          @VMinesweeper -- a csúcslista átírása@N

              Ha  elégedetlenek  vagyunk  saját  teljesítményünkkel  a
          Minesweeper-ben, akkor a következô módon is  manipulálhatjuk
          a csúcslistát (highscore):
              @V*@N A file-kezelôben  lépjünk be a  Windows-könyvtárba, és
          keressük meg a WINMINE.INI file-t.
              @V*@N Nyissuk meg a file-t, és ""Igen"-nel válaszoljunk arra
          a kérdésre, hogy konvertáljuk-e a file-t.
              @V*@N Keressük meg alulról a hatodik sort, és töröljük ki  a
          ""Time1" mögötti számot. îrjunk be ide egy kis számot --  az
          ""1"-es azt  jelenti, hogy  a legjobb  játékos egy másodperc
          alatt  oldotta  meg  a  feladatot.  Ugyanígy  járjunk  el  a
          következô két sorban.
              @V*@N Töröljük ki a neveket az utolsó három sorból, és írjuk
          be a saját nevünket.
              @V*@N Mentsük el a WINMINE.INI file-t.

          @KLencsés Gábor@N